A légkezelő berendezések direkt elpárologtatós hűtése és fűtése az inverteres kondenzátor egységekkel az utóbbi években népszerű megoldás lett mind a tervezők, mind a kivitelezők körében.
Nézzük meg hogy mi vezetett ennek a megoldásnak az elterjedéséhez!
A légkezelők fűtésének és hűtésének hagyományos megoldása - azaz a kazán vagy távhő által biztosított fűtőenergia, valamint a folyadékhűtő által biztosított hűtőenergia alkalmazása – esetén a légkezelőbe külön hűtési és külön fűtési kalorifert kell beépíteni. Ez növeli a légkezelő berendezés hosszát és a légoldali ellenállást.
A fagyvédelem megoldása sok esetben külön hőcserélő beépítését is szükségessé teszi, ami a fűtési rendszert leválasztja a légkezelő glikolos fűtési köréről. Az ehhez szükséges hidraulikus komponensek, szivattyú, beszabályozó szelep, motoros keverőszelep beépítése, a direkt elpárologtatós megoldás hűtőköri csőátmérőjéhez képest jóval nagyobb csőátmérők használata jelentősen növeli a beruházási költséget.
A légkezelők direkt elpárologtatós hűtése a 10-25 kW-os tartományban már 15 évvel ezelőtt is megvalósítható volt, de az akkor még ON/OFF kompresszoros kültéri egységek a légkezelő automatikától kapott jel alapján nem tudták kellően pontosan biztosítani a befújt levegő hőmérsékletet. Az inverteres kültéri egységek piacra lépésével már nem csak a hűtés, de az utófűtés is megvalósítható lett ugyanazzal a kültéri egységgel.
A légkezelő automatika által az igényelt befújt hőmérséklet alapján biztosított 0-10V-os vezérlő jellel a rendszer a komfort terekhez szükséges pontossággal képes a frisslevegő hőmérsékletet télen – nyáron biztosítani. Igény esetén teremhőmérsékletre vagy elszívott hőmérsékletre történő szabályozás is megvalósítható, ilyen esetben a rendszerhez szállított hőmérséklet érzékelő alapján szabályoz a kültéri egység, ami ekkor a kért és a mért hőmérséklet különbség alapján biztosítja a légkezelő számára a szükséges teljesítményt.
Ez a megoldás akkor előnyös, ha a légkezelő nem rendelkezik automatikával, vagy ha a légkezelő egy légtérre dolgozik, és nem szükséges a frisslevegő hőmérsékletet fix értéken tartani. A légkezelő így nem csak a frisslevegőt juttatja be a helyiségbe, hanem a téli fűtés rásegítést, illetve nyáron akár a helyiség hűtését is meg tudja oldani.
Az előbb szándékosan utófűtést említettem, mivel van néhány szabály, amit az ilyen rendszerek tervezésekor be kell tartani. Az R410-a hűtőközegre, 6°C-os elpárolgási hőmérsékletre méretezett, 1-6 hűtőkörös kaliroferre érkező frisslevegőnek minimum 10°C-osnak kell lennie. Egy Er P2018-nak megfelelő légkezelő ezt szinte mindig biztosítani tudja, ezáltal a hűtésre méretezett direkt elpárologtatós kültéri egységek még -15°C külső hőmérséklet mellett üzemelve is tudnak annyi fűtést biztosítani a légkezelőnek, hogy a frisslevegőt akár 10°C-ról 22-24°C-ra felfűtsék.
Energiahatékonyság szempontjából is érdemes összehasonlítani a hagyományos megoldást a direkt elpárologtatós megoldással.A direkt elpárologtatós rendszer szezonális hatékonysága akár 35-45%-kal is magasabb lehet a folyadékhűtők szezonális hatékonyságánál. Ezáltal nem csak egy jóval egyszerűbben kivitelezhető, de gazdaságosabban, egyszerűbben karban tartható rendszert tudunk így megvalósítani.
Nagy Roland